Régi minták elevenedtek meg a tű alatt, viseletek meséltek eltűnőben lévő világokról, a látogatók pedig nemcsak szemlélői, hanem aktív részesei is lettek annak a tartalmas programnak, amely szeptember 19-én várta az érdeklődőket a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben. A Viseletbe hímzett emlékeink című rendezvény a népi kultúra gazdagságát mutatta be: a Hétszínvirág Hímző Szakkör alkotásain, helytörténeti emlékeken, illetve fiatal alkotók munkáin keresztül kapcsolta össze a múlt és jelen értékeit.
Kis Emőke gyűjteményvezető hangsúlyozta: a rendezvény egy régóta dédelgetett szakmai és közösségi elképzelés megvalósulása.
„Olyan programot szerettünk volna létrehozni, amelyben a hagyományőrzés, a népművészet, a kortárs alkotói gondolkodás és a tudásátadás egyszerre kap helyet” – fogalmazott.
A tárlat egyik fontos pillére a Pestújhelyi Közösségi Házban működő Hétszínvirág Hímző Szakkör munkássága, amely a rákospalotai motívumkincs és viseleti hagyományok továbbéltetésén dolgozik. A kiállítás másik része a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium növendékeinek alkotásaiból válogatott, bemutatva, miként találkozhatnak a hagyományos mesterségek a kortárs tervezői szemlélettel.
A népviselet mint közösségi emlékezet
A rendezvényen Cserdiné Németh Angéla polgármester arról beszélt, hogy egy régi viselet vagy hímzett textília sokkal többet jelent egyszerű használati tárgynál.
„Amikor egy régi népviseletre, gondosan elkészített hímzésre vagy egy jól ismert népi motívumra nézünk, valójában sokkal többet látunk egy szép anyagnál vagy tárgynál” – emelte ki.
Mint fogalmazott, ezek az alkotások egy olyan világ emlékeit őrzik, ahol a ruhadarabok a közösséghez való tartozást, az ünnepek rendjét és a családi hagyományokat is kifejezték. A minták és színek nem pusztán díszítőelemek voltak, hanem egy közösség önazonosságának részei.
A polgármester hangsúlyozta: Rákospalota és Pestújhely történetében mindig fontos szerepet játszottak a helyi hagyományok, ezért különösen értékes azoknak a közösségeknek a munkája, amelyek ma is aktívan foglalkoznak ezek megőrzésével és továbbadásával.
Különleges kapcsolat Rákospalota és Fót között
A program fontos szereplője volt a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium, amely hosszú évek óta a népművészeti oktatás egyik meghatározó műhelye. Az iskola különösen közel áll a XV. kerülethez, hiszen számos rákospalotai és kerületi fiatal választja ezt az intézményt.
Landgráf Katalin textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja felidézte, hogy az iskola több mint három évtizede működik, generációk számára jelentett találkozást a kézművesség, a népművészet és az alkotás világával. Véleménye szerint az ilyen művészeti nevelés nemcsak szakmai tudást ad, hanem kreativitásra, kitartásra és együttműködésre is nevel.
„Csodálatos adomány olyan fiatalokkal dolgozni, akiket el tudunk varázsolni a művészet és a népművészet eszközeivel. Az alkotás nemcsak szakmát ad, hanem közösséget, élményeket és egész életre szóló értékeket is.” – emelte ki Landgráf Katalin.
A kiállításon bemutatott viseletek azt mutatták meg, hogyan dolgozzák fel a diákok a környék népi kultúráját. A tanulók gyakran a közvetlen környezetükből választanak kutatási témát, helyi közösségekkel és adatközlőkkel dolgoznak együtt, majd az összegyűjtött tudás alapján készítik el vizsgamunkáikat.
A helyi öröksége új formában
A tárlat középpontjában a négy éve működő Hétszínvirág Hímző Szakkör alkotásai álltak. Dr. Illés Károlyné népi iparművész, a Népművészet Mestere felidézte a közösség létrejöttének történetét, amely egy, a Hagyományok Házában tartott hímzőtanfolyam nyomán indult el
„Már az első találkozások alkalmával eldöntöttük, hogy a rákospalotai és palóc hagyományokat szeretnénk továbbvinni” – jegyezte meg.
A szakkör tagjai azóta nemcsak hímzéstechnikákat sajátítottak el, hanem tudatosan kutatják és feldolgozzák a Rákospalotához kötődő motívumkincset is. Munkáik között viseleti darabok, lakástextilek és modern használati tárgyak egyaránt megtalálhatók.
Mint mondta, a közösség egyik legkülönlegesebb alkotássorozata az összetartozást jelképező kötényegyüttes. A darabokat ugyanaz a hagyományvilág kapcsolja össze, mégis mindegyik más és más, hiszen készítőjük egyéniségét is tükrözik. A palóc motívumok, az eltérő színvilág és az egyéni hímzések egyszerre fejezik ki az összetartozást és az alkotói szabadságot.
A kötényeket monogramos vállkendők, hímzett szütyők és egyéb viseleti kiegészítők egészítik ki. A szakkör munkái több országos pályázaton is sikeresen szerepeltek, és rangos népművészeti kiállításokon is bemutatkozhattak.
Hozzátette: a csoport a viselet egyes elemeinek rekonstrukcióján is dolgozik. A Helytörténeti Gyűjteményben őrzött eredeti darabok motívumai alapján olyan hímzett blúzok készültek, amelyek szabásukban és díszítésükben a rákospalotai viselet világát idézik meg, miközben a mai öltözködésben is megállják a helyüket.
A szakkör tagjai a helyszínen is bemutatták a hímzés folyamatát. Az érdeklődők testközelből figyelhették meg, miként születnek meg az aprólékos motívumok. A bemutató hamar kötetlen beszélgetéssé alakult, amelyben a hímzők tapasztalataikat, a minták történetét és az alkotás örömét is megosztották a látogatókkal.
Amikor a viselet történetet mesél
A kiállításon a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium diákjainak munkái is méltó helyet kaptak. Kissné Breczek Margit képzőművész-tanár arról beszélt, hogy tanítványaik számára a népviselet nem csupán tananyag, hanem személyes élmény és kapcsolat a múlt generációival.
Kiemelte: „különösen megható pillanat, amikor egy-egy vizsgabemutatón idős asszonyok segítenek felöltöztetni a fiatal lányokat azokba a viseletekbe, amelyeket közösen kutattak, rekonstruáltak és készítettek el”. A kiállított darabok között fóti, mogyoródi, dunakeszi és más környékbeli viseletek is láthatók, amelyek mind saját történeteket hordoznak magukban.
A ruhák, fejkendők és kötények mögött egykori menyasszonyok, fiatal lányok és asszonyok mindennapjai rajzolódnak ki. Ahogy a tárlat megmutatja, egy viselet nem csupán ruhadarab: társadalmi helyzetet, életkort, családi állapotot, sőt gyakran egy közösség értékrendjét is tükrözi.
A környék közös ízlésvilága
A megnyitón Werschitz Annamária muzeológus a kiállítás helytörténeti vonatkozásaira irányította a figyelmet. Elmondta, hogy a Rákospalotán, Fóton, Dunakeszin és a környező településeken kialakult népviseletek között számos rokonság fedezhető fel.
A rákospalotai viselet kötényhímzései, kendői és szoknyái több ponton hasonlítanak a fóti öltözetekre. A települések között évszázadokon át élénk kapcsolat működött: nemcsak házasságok köttettek a családok között, hanem viseleti darabokat, textíliákat és mintákat is átvettek egymástól.
„Ha megnézzük a palotai viseletet, nagyon sok hasonlóságot fedezhetünk fel a fóti viselettel. Ugyanazok a kötények, nagyon hasonló hímzések és motívumok jelennek meg” – mondta.
A rendhagyó tárlatvezetés során a látogatók nem csupán szemlélői, hanem aktív résztvevői is voltak a programnak. A bemutatott viseletek, hímzések és helytörténeti érdekességek élénk beszélgetéseket indítottak el, a közönség pedig számos kérdéssel fordult a szakemberekhez. Sokan a rákospalotai viselet sajátosságaira, a motívumok eredetére és a helyi hagyományok továbbélésére voltak kíváncsiak. Az eszmecsere során nemcsak a tárgyak mögött rejlő történetek elevenedtek meg, hanem az is jól látszott, hogy a kerület múltja ma is sokakat foglalkoztat. A bemutató így valódi találkozási ponttá vált a szakemberek és a helyi közösség között.
A muzeológus arra is emlékeztetett, hogy a 20. század első felének rákospalotai viselete már egy polgárosodó paraszti világ lenyomata volt. A háziszőtteseket fokozatosan felváltották a gyári anyagok, de a helyiek továbbra is ragaszkodtak saját mintakincsükhöz és hagyományaikhoz.
A paradicsom virága tovább él
A kiállítás egyik legizgalmasabb helytörténeti motívuma a „paradicsomvirág”. Werschitz Annamária szerint a helyiek több népművészeti mintát is ehhez kapcsoltak, hiszen a paradicsomtermesztés hosszú időn át meghatározta Rákospalota gazdasági életét.
A motívum festett ládákon, kerámiákon, tányérokon és textíliákon egyaránt megjelent, és ma is a helyi örökség egyik legismertebb jelképe.
Ehhez kapcsolódott a Helytörténeti Gyűjtemény Hordható örökség pályázata is. A program célja az volt, hogy a múzeumpedagógiai foglalkozásokat megújítsák, és a diákokat aktív alkotóként kapcsolják be a helyi értékek megismerésébe.
A pályázat keretében kézműveseket és művészeket kértek fel arra, hogy a rákospalotai gyűjtemény egy-egy tárgyát vagy motívumát dolgozzák fel olyan formában, amelyet iskolai foglalkozásokon a gyerekek is elkészíthetnek. A lényeg nem csupán a múlt bemutatása, hanem az, hogy a helyi értékek személyes élménnyé váljanak.
A három nyertes pályamunka egyaránt azt bizonyítja, hogy a helyi motívumok ma is inspiráló alkotói források. A kiválasztott tervek között szerepelt a paradicsomos kendő és a paradicsomvirág motívuma alapján készülő, gyöngyökkel díszített ékszer, egy nemezből készült virágos kitűző, valamint egy további, a gyűjtemény darabjai által inspirált pendrive-tartó. A foglalkozások résztvevői ezeket saját kezűleg készíthetik majd el, és akár a népviselet napján is magukkal vihetik vagy használhatják.
A kezdeményezés szimbolikus módon kapcsolja össze a múltat és a jelent: a vitrinekben őrzött motívumok így valóban „hordható örökséggé” válhatnak.
A múlt új ruhát kap
A divatbemutató is látványos példája volt annak, hogyan találkozhat a hagyomány és a kortárs tervezés. A látogatók ízelítőt kaptak a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium Divat-, stílus- és jelmeztervező szakos diákjainak munkáiból.
A kifutón egymás mellett jelentek meg a hitelesen rekonstruált népviseletek és a népi motívumokból inspirálódó modern ruhák. A közönség többek között mezőségi báli viseletet, ipolysági, jász és sárközi öltözeteket, valamint kortárs vizsgamunkákat is láthatott. A hétköznapokon is hordható ruhadarabok mellett merészebb, kreatív alkotásokat is megcsodálhatott a közönség, köztük egy látványos fejdísszel kiegészített kreációt.
A bemutató szemmel láthatóan felvillanyozta a közönséget. A kifutón egyszerre volt jelen a hagyomány tisztelete és a fiatal tervezők friss látásmódja, ami hatalmas tapsot és elismerő mosolyokat váltott ki a nézőkből.
Az eseményt néptánc zárta, amelynek végén a látogatók maguk is bekapcsolódhattak a közös mulatságba. A Viseletbe hímzett emlékeink így nem csupán a helyi értékeket mutatta be, hanem élhetővé is tette azokat, bizonyítva, hogy a múlt öröksége ma is képes közösséget teremteni.
A tárlat október 3-ig látogatható a XV. Kerületi Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben, a Pestújhelyi úton.
