Bár idén is szűkös keretből gazdálkodik az önkormányzat, a rászorulók támogatásáról nem mondanak le. Tóth Veronika, a Népjóléti és Kulturális Bizottság elnöke lapunknak arról beszélt, miután az állami szociális háló egyre lyukacsosabb, az önkormányzatokra testálja a gondoskodást. „Mi felelősséget érzünk az itt élő elesettekért.”
– Karácsony előtt többen álltak sorba a Fő téren ételért, mint az előző esztendőben. És láthatóan nem elsősorban hajléktalanok. Ezek szerint a XV. kerületben is egyre több a támogatásra szoruló ember?
– Szomorú és elkeserítő, hogy a kerületünkben immár hagyományos karácsony előtti ételosztáson nemcsak többen voltak, hanem valóban, a sorban állók összetétele is változott. Ilyenkor tapintható leginkább a szegénység, a rászorultság. Bottal, rollátorral álltak, állnak sorban a hidegben idős emberek, anyák kicsi gyermekekkel egy tál meleg ételért, némi gyümölcsért, édességért, tartós élelmiszerért. Ennek nem szabadna megtörténni a 21. század Európájában.
– Tudható, hogy helyben melyik társadalmi csoportban él a legtöbb nélkülöző?
– Elsősorban a beteg, rokkant, a munka világában már helyüket nem találók nélkülöznek. Ismerek olyan házaspárt, amelynek 43 ezer forint rokkantsági ellátásból és 22 800 forint, aktív korúaknak adott támogatásból kell megélnie. Kérdezem, hogyan! És az a nyugdíjas, aki sajnos már egyedül kénytelen 140-150 ezer forintból rezsit, gyógyszert fizetni, az vajon mit tud megvenni a piacon?
– A kormányzat „elegánsan” kivonult a szociális ellátások feladatköréből, ezek többségét áthárította az önkormányzatokra. Miért érzik kötelezőnek, hogy segítsenek a rászorulókon?
– Eleganciáról nem igazán beszélhetünk. A kormány – legalábbis szavakban – a családtámogatási rendszerre fókuszál, a szociális háló viszont egyre lyukacsosabb, egyre többen esnek át rajta. A magyar állam mind kevésbé akar felelősséget vállalni az elesettekért, a gondoskodás kötelességét az egyénre és az önkormányzatokra testálja át, az idősgondozástól a gyermekvédelemig. Mi felelősséget érzünk az itt élő emberekért, ismerjük a gondjaikat, ezért is kötelességünk segíteni. Az önkormányzat szociális intézményrendszere jól működik. Szervezi a kerületben a fogyatékkal élők nappali ellátását, illetve a fejlesztő foglalkozásokat számukra. Az idős emberek kaphatnak nappali ellátást, házi segítségnyújtást, elérhető számukra az idősek átmeneti gondozó szolgálata, valamint a demenciával élőknek kialakított segítő szolgálat. A családok, a gyermekek és fiatal felnőttek rendelkezésére állnak a család- és gyermekjóléti alapszolgáltatások. A hajléktalanoknak utcai szociális munkások igyekeznek segíteni, működtetünk nappali melegedőt, a rendkívüli hidegben hétvégi nyitvatartással is. Szükség szerint elérhető a szociális étkeztetés, valamint a bárki által igénybe vehető közösségi étkeztetés.
– Összesen 24-féle támogatás létezik a kerületben, ezenfelül kapják a nyugdíjasok a húsvéti utalványt. Nem tartanak attól, hogy lesz, aki számon kéri, miért nem inkább másra költ az önkormányzat?
– Idén is szűkös keretből gazdálkodunk, hiszen az állam „szolidaritási” hozzájárulás címén már 4,2 milliárd forintot követel az önkormányzatunktól. Ennek ellenére nem kívánunk változtatni a támogatási rendszerünkön, és a karácsonyi, valamint a húsvéti hozzájárulást sem szüntetjük meg. Természetesen mindig lesznek olyanok, akik a hangsúlyokat másra szeretnék helyezni, hiszen vélhetően nem érintettek, de azt nekik is be kell látniuk, hogy a szociális támogatás elengedhetetlen és szükséges.
– Korábban azt mondta, senkit nem akarnak magára hagyni, de vajon tényleg elérik a segítségre szorulókat?
– Valóban nem szeretnénk senkit sem magára hagyni, de a szegénység természete, hogy bujkál, és nem kiabál. Nagyon sokan titkolják, hogy milyen nehézségekkel küzdenek, hogy egyik napról a másikra élnek. A becsukott ajtók mögött óriási a látencia. Ezért is fontos, hogy odafigyeljük egymásra. Segíteni ugyanis csak azokon tudunk, akik kérik, és hagyják.
