Az ANNO-nak ezúttal két különleges fókusza is volt. Ahogy a tavalyi évben a nagybetűs Nő került a programok középpontjába, 2025-ben a nagybetűs Férfi volt a főszereplő – hol komolyan, hol játékosan, hol pedig úgy, hogy közben ki-ki magára is ráismerhetett. Ehhez társult a kerület egyik legkülönlegesebb épületének, az Újpalotai Víztoronyháznak az ötvenedik jubileuma. A ház nemcsak évfordulót kapott: történetével, építészeti különlegességével, a róla születő kortárs reflexiókkal maga is az ANNO egyik szereplőjévé vált.
Simonovics Ildikó divattörténész már az 1926-os Színházi élet hasábjairól kölcsönvett „Legszebb nő a férfi!” címmel utal rá, hogy a nemek közötti különbségek lassan eltűnnek a ruházkodásban. A divattörténet gyöngyszemeiből szemezgetve az is kiderült, hogy a divatban sincs új a nap alatt. Az este második felében a Zagyva Banda kísérte Rákospalotai Szilas táncegyüttes férfitáncokat bemutató zenés produkcióját láthatta a közönség.
Bata Tímea Hogyan vélekedtek a férfiakról? – Különleges üvegnegatívok Rákospalotáról című előadásán kiderült, hogy a Borsy Béla rákospalotai fényképész jellegzetes háttérrel és kellékekkel felszerelt műtermében készült felvételeken nemcsak arcok és viseletek, hanem egy száz évvel ezelőtti világ hétköznapjainak részletei is felfedezhetők.
A férfilét komolyabb és személyesebb oldalát hozta a Horváth András Dezső rendezte Legjobban a nőktől féltem című előadás. Dékány Barnabás egy fiatal fiú útvesztőjén keresztül beszélt szerelemről, önismeretről és félelmekről. Az előadást az Újpalotai Közösségi és Civilházban nézhették meg az érdeklődők.
Az EgyÉletem sorozatban Mucsi Zoltán ült a közönség elé, és mesélt arról az útról, amely a lakatosmesterségtől a színházon át a legendás Kapa–Pepe párosig vezetett.
A humor természetesen most sem maradt el. Az Egy bolond négyet csinál című ponyvakabaré Rejtő világát idézte meg bűvészettel, stand uppal, zenés paródiával és négy mindenre elszánt humoristával.
A rendezvénysorozat másik nagy tematikus vonulata az irodalom, a film és a gondolkodás volt. A Gyógyító irodalom Márai Sándor Füves könyvének gondolataihoz Mészáros Tibor Márai-kutatóval és Varsányi Péter természetgyógyásszal keresett kapaszkodókat azt vizsgálva, tud-e az irodalom valódi segítséget adni a mindennapi élet nehézségeiben. A beszélgetést Oláh Andrea vezette.
Makk Károly századik születési évfordulóján a filmrendező életére és munkáira a 15 éves Origo Filmstúdióval közösen emlékezhetett a közönség.
Rózsa Gábor Reménytelenül című nagyjátékfilmje József Attila és Gyömrői Edit kapcsolatán keresztül vitt közel a költő pszichoanalízisének történetéhez.
A Nick Hornby írása alapján készült Cicikrisztus egy kortárs képzőművészeti alkotás körül bontotta ki a művészet és a vallás kapcsolatának kérdéseit. Az előadás után, a Helytörténeti Gyűjteményben Pelikán András lelkésszel beszélgettek a modern képzőművészet és a vallás viszonyáról.
A zene ezúttal is többféle hangulatot idézett meg. A Hubay Jenő Fúvószenekar rajzfilmzenéi több generáció közös emlékeit hozták elő.
Kamarás Iván pedig az Egy fess pesti este című koncertjén a ’20-as évektől a ’60-as évekig kalandozott a magyar slágerek és a filmek aranykorának világában.
A Hogyan értsünk szót a kamaszokkal? című beszélgetésen Balatoni József, alias Jocó bácsi – történelemtanár, pályaorientációs konzulens, tréner, influenszer – beszélt arról a nemzedékről, amelynek iskolai éveit, ballagásait és első élményeit a COVID alaposan átírta.
Az Apák, fiúk és nagyapák családi délelőttje szó szerint összehozta a generációkat. Favonat, fafaragás, hangszerkészítés és közös főzés közben lehetett együtt lenni, beszélgetni és alkotni.
A legkisebbekhez is eljutott az ANNO, a Lúdas Matyi pedig vásári bábjátékkal Kereplő Színház hozta közel a gyerekekhez Fazekas Mihály örökérvényű történetét.
A Víztoronyház ötvenedik évfordulója alkalmából az 1975-ben átadott, különleges formájával Újpalota egyik jelképévé vált épület története mellett kortárs művészek is megmutatták, mit jelent számukra ez a városrészben megkerülhetetlen építészeti jel. A jubileumi eseményeken, a kiállításon és a hozzá kapcsolódó beszélgetéseken nem egyszerűen egy épület születésnapját ünnepelték a kerületiek, hanem azt is, hogyan változik meg egy hely jelentése az évtizedek során.
Ilyen volt az ANNO 2025-ben. Egyszerre szólt férfiakról, építészetről, művészetről, múltról és jelenről sokféle történettel, sokféle hangon, de ugyanazzal a szándékkal, hogy egy-egy program után elégedetten, valamivel gazdagabban mehessen haza a közönség.