Ezúttal a nő került fókuszba. Nem az egyetlen, a nagybetűs NŐ, hanem az alkotó, az anya, a színésznő, a történelmi személyiség, a fiatal lány, az idősödő asszony, a szerelmes, a dolgozó, az emlékező, a túlélő és a kíváncsi… ember. Az ANNO nem akart egyetlen választ adni arra, mit jelent nőnek lenni. A programok között volt kiállítás, színház, könyvbemutató, film, történeti előadás, workshop és zene.
Heuschmidt Zita Frissíteni Évát című kiállításának legfontosabb kérdése: „honnan jöttünk, és legfőképpen, hogy hová tartunk – és ki tart velünk?” A kiállítás részben szólt a művészetterápiás folyamatról és annak látható, kézzelfogható eredményéről, de bátorítást is adott azoknak, akik még nem engedték meg maguknak a szembenézés és a feldolgozás nehéz, ám kétségkívül életmentő megtételét. A kiállítást a Kulturális Örökség Háza és Helytörténeti Gyűjteményben Kocsi Olga képzőművész nyitotta meg.
A Szívtelenítési eljárás című sci-fi komédia egy távoli jövőbe vitt, ahol az állam a szívek eltávolításával próbálja kordában tartani az emberek érzelmeit. A történet főhősének azonban visszanő a szíve – ami egy ilyen világban meglehetősen kellemetlen következményekkel jár. Máté és Marika történetében a szerelem, az érzelem és a szabadság már-már lázadásnak számít. A darabot a Csokonai 15. Játszó Terek tehetséggondozó pályázatának nyertese, Varga Márk Péter Szívtelenség című drámája alapján írta Varga Márk Péter, Gönye László és a rendező, Baranyi Benő.
Jakupcsek Gabriella Csakazértis szerelem című könyvéhez kapcsolódó beszélgetésen a „negyven pluszos” női lét, a szerelem, az újrakezdés és a valós történetek kerültek szóba humorral, de komolyabb kérdéseket sem megkerülve.
Vers- és prózamondó versenyen diákok és szépkorúak álltak ugyanazon a pódiumon. Ebben az évben Csokonaitól és egy női szerzőtől választott verset kellett vinnie a fellépőknek.
A Bánsági Ildikó eldobja az agyát, Jeney Luca elkapja című előadásban a munkamánia került terítékre. Két színésznő, két különböző generáció és egy téma, amelyről mindenkinek van valamilyen személyes története.
A program leírása szerint az este nyomokban cukrot, Szophoklészt, Tihanyi Tóth Kingát, Madáchot és Csehovot is tartalmazhatott.
Az Aranyszamár Bábszínház előadása a mostoha szemüvegén keresztül mutatta be a nagylánnyá serdült Hófehérke történetét.
A Női sorsok, női ékszerek című előadás és workshop a régmúltba vezette vissza a közönséget. Lengyel Boglárka ötvös-restaurátor a középkori női ékszerekről, hajviseletekről, főkötőkről és pártákról mesélt. Megtudhattuk, hogy egy konty vagy a kiengedett haj sem pusztán frizura kérdése volt, hanem társadalmi jelentést is hordozott. Aki pedig nem érte be az elmélettel, az az előadás után maga is kipróbálhatta, hogyan készül egy XV. századi főkötő alapján a fémfonalas boglár.
Személyes tárgyaik, alkotásaik és fellépőruháik hozták közelebb az utókorhoz a Kerületi nők a múltban című kiállításon Turay Ida, Weszter Lili, Várnai Zseni és Madarász Adeline életútját és művészetét. Olyan nők voltak ők, akik Rákospalotához vagy Pestújhelyhez kötődtek, de nélkülük nemcsak a kerület, a világ is szegényebb lett volna.
Szakonyi Noémi Veronika Hat hét című filmje azt az intenzív, megterhelő időszakot mutatja be egy fiatal lány szemszögéből, amely idő alatt az anya eldöntheti, örökbe adja-e gyermekét. A vetítést szakmai beszélgetés előzte meg, az örökbefogadás művészetben való megjelenítéséről.
A Dobray Sarolta regényéből készült Üvegfal című szövegszínházi előadás Gryllus Dorka és Simon Kornél előadásában két nézőpontból dolgozza fel egy verbálisan bántalmazó kapcsolat történetét.
A derűjéről és sodró lendületéről ismert római katolikus pap és mentálhigiénés szakember, Pál Ferenc, Feri atya előadása többek között arról szólt, hogyan alakítsuk át negatív élettapasztalatainkat, mit kezdhetünk negatív élményeinkkel, egyszóval: hogyan lesz az élettapasztalatból életbölcsesség.
Az Aranyakkord koncerttel lett vége az összművészeti hónapnak. Ahogy a tavalyi évben is, a Quimbyből jött Kiss Tibi és zenésztársai, Vastag Gábor és Gábor Andor fellépésén megint elmosódott a határ közönség és színpad között. A „dalkeltető”, pszichedelikus-akusztikus kalandozás, a zenével és szöveggel való játék remekül illett az ANNO végére: nem lezárta, hanem egy kicsit nyitva hagyta a történeteket.
Az ANNO 28. programjaiban lehetett szó szerelemről, munkáról, anyaságról, identitásról, történelemről, művészetről, bántalmazásról, újrakezdésről vagy emlékezésről, a Csokonai Kulturális Nonprofit Kft. munkatársai Némethné Bátyai Edina ügyvezető vezetésével gondolkodásra hívták a „Tizenötödik” közönségét.