A lelki egészség nem csupán egyéni ügy, hanem közösségi felelősség is. Ezt az üzenetet erősítette meg a Lelki Egészség Világnapja alkalmából megrendezett Együttgondolkodó Nap, amelyen szakemberek, intézmények és civil szervezetek képviselői keresték közösen a válaszokat korunk legégetőbb társadalmi és mentális egészséget érintő kérdéseire a XV. kerületi polgármesteri hivatalban.
A Drogprevenciós Alapítvány szervezésében, a XV. kerületi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) és szakmai partnerei közreműködésével megvalósult konferencia középpontjában az emberi kapcsolatok szerepe állt. A résztvevők a szerhasználat, a felépülés, a családi minták, a gyermekkor hatásai, a fiatalok helyzete és a lelki egészség összefüggéseit járták körül, miközben szinte minden előadás ugyanahhoz a következtetéshez vezetett: a megelőzés, a gyógyulás és a felépülés alapja a kapcsolat, valamint az az erős szociális háló, amelyben a különböző intézmények és szakemberek együttműködnek.
A rendezvényt Gyurkó Dániel alpolgármester, a XV. kerületi KEF elnöke nyitotta meg. Mint fogalmazott, a lelki egészség kérdéseiről gyakran csak akkor kezdünk beszélni, amikor már megjelenik a függőség, a családi konfliktus, a magány vagy a fiatalokat érintő komoly probléma.
– A függőség, a családi konfliktusok, a magány vagy a fiatalokat érintő nehézségek mind olyan kihívások, amelyek a társadalom valamennyi szegmensét érintik. Ezekre a kérdésekre csak együttműködéssel találhatunk válaszokat – hangsúlyozta.
Az alpolgármester szerint különösen fontosak az olyan alkalmak, ahol a különböző területeken dolgozó szakemberek megoszthatják tapasztalataikat, és közösen gondolkodhatnak a lehetséges megoldásokról. Hozzátette: a XV. kerület büszke a KEF munkájára, amely évek óta összekapcsolja az oktatási, egészségügyi, szociális és civil szereplőket.
A résztvevőket Müller Anna országgyűlési képviselő is köszöntötte. Beszédében a szakmai párbeszéd jelentőségét emelte ki, hangsúlyozva, hogy a társadalmi problémák kezelésében a valós helyzet megismerése és az őszinte szakmai diskurzus elengedhetetlen.
A nap egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért előadását dr. Csák Róbert, a Főpolgármesteri Hivatal drogstratégiai koordinátora tartotta a nagyvárosi közterületi szerhasználat kezelésének lehetőségeiről. A szakember kutatási eredményekkel támasztotta alá, hogy a köztéren megjelenő szerhasználat mögött rendszerint jóval összetettebb problémák állnak, mint amit első pillantásra látni lehet.
– A kitaszítottság, a kilátástalanság, a lakhatási problémák és a kapcsolatok hiánya ugyanolyan részei ennek a helyzetnek, mint maga a szerhasználat – fogalmazott.
Előadásában arról beszélt, hogy a szerhasználó emberek jelentős része rendkívül gyenge kapcsolati hálóval rendelkezik, sokszor sem a családhoz, sem a segítő intézményekhez nem tud bizalommal fordulni. A nemzetközi tapasztalatok alapján a rendészeti és a szociális eszközök összehangolt alkalmazása vezethet eredményre. A témához kapcsolódó szakmai vitában több résztvevő is kérdezett a tűcsereprogramok, az ártalomcsökkentő szolgáltatások és a különböző intézmények együttműködésének lehetőségeiről. A diskurzus egyik fontos tanulsága az volt, hogy a probléma kezelésében nincs egyetlen csodamegoldás, kizárólag az összehangolt szakmai munka vezethet előre.
A kapcsolatok jelentőségét más oldalról közelítette meg Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus, aki a gyermekkori élmények és a felnőttkori kapcsolatok összefüggéseiről tartott előadást. A szakember arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekkorban átélt bántalmazás, elhanyagolás vagy családi diszfunkció hosszú időre meghatározhatja az egyén önmagáról és másokról alkotott képét.
– A biztonságos kötődés alapvetően meghatározza azt, hogyan tekintünk önmagunkra és másokra. Aki bántalmazó közegben nő fel, annál sérülhet a bizalom, az önértékelés és a kapcsolódás képessége is – hangsúlyozta.
Előadásában bemutatta, hogy a gyermekkori traumák milyen erős összefüggést mutatnak a későbbi mentális problémákkal, a függőségekkel, valamint a párkapcsolati nehézségekkel. Mint mondta, a bántalmazásban nevelkedő gyermekek gyakran olyan mintázatokat visznek tovább felnőttkorukba is, amelyek újra és újra hasonló helyzetekbe sodorhatják őket.
Varga Mónika, a Drogprevenciós Alapítvány társkoordinátora a szégyen, a bűntudat és a kapcsolatok szerepéről beszélt a felépülés folyamatában. Mint fogalmazott, a segítő szakmák képviselőinek közös gondolkodására ma talán nagyobb szükség van, mint valaha.
– Az Együttgondolkodó Napokat azért hívtuk életre, hogy a különböző szakterületek képviselői megértsék egymás nézőpontját, és együtt keressenek válaszokat azokra a problémákra, amelyekkel a mindennapi munkájuk során találkoznak – mondta.
Dr. Bulyáki Tünde egyetemi docens szintén a kapcsolati háló jelentőségét hangsúlyozta. Véleménye szerint a segítségnyújtás nem képzelhető el valódi együttműködés nélkül.
– Az egészségügynek, a szociális szférának, a civil szervezeteknek, az oktatásnak és a rendészetnek együtt kell dolgoznia. Egyetlen terület sem tud önmagában tartós megoldást kínálni – fogalmazott.
A konferencia egyik legemlékezetesebb mondata dr. Lakatos László pszichiáter és addiktológus szakorvostól hangzott el.
– Az orvos kezel, a kapcsolat gyógyít.
A szakember arra mutatott rá, hogy a terápiás folyamatok sikerében nem csupán a szakmai módszerek, hanem az elfogadó, bizalmi emberi kapcsolat is meghatározó szerepet játszik. Ez különösen igaz a szenvedélybetegségek és a mentális nehézségek kezelésében.
A közösség megtartó erejéről beszélt Szabó Judit Izabella, a KIMMTA elnöke és a Zsibriki Drogterápiás Intézet vezetője. Előadásának központi gondolata az volt, hogy a rehabilitáció sikere nem a versengésen, hanem az együttműködésen és az egymásért vállalt felelősségen múlik.
A felépülés közösségi oldalát mutatta be Huszár Zsófia is a Narcotics Anonymous (NA), vagyis a Névtelen Drogfüggők programján keresztül. Elmondta, hogy a szervezet olyan emberek önsegítő közössége, akik saját tapasztalataik révén támogatják egymást a józanság megtartásában.
– A tagságnak egyetlen feltétele van: a használat abbahagyásának vágya – hangsúlyozta.
A felépülés gyakorlati oldaláról Nagy Alíz szociális munkás, színházterapeuta és Herfort Károly szociális munkás beszélt Mi van, ha sikerül? című előadásukban. Juhász Roland szociális munkás, a Drogprevenciós Alapítvány munkatársa az alacsonyküszöbű ellátásban végzett egyéni segítő folyamatokat ismertette, kiemelve a bizalomépítés és a személyes kapcsolat jelentőségét.
A fiatalok és a családok is középpontba kerültek. Kormos Adrienn ifjúsági referens, KEF-koordinátor, Balog Fruszina GYIÖK-ifjúságsegítő és Krisfalusi Emma GYIÖK-tag a 2025-ös kerületi ifjúságkutatás eredményeit ismertették, bemutatva, milyen szerepet töltenek be a kortárskapcsolatok és a közösségek a fiatalok életében.
A családi kapcsolatok jelentőségéről Borbáth Zsuzsanna szociális munkás, Hesz Anna Rebeka pszichológus, Veres Gabriella családterapeuta, pszichológus, valamint Geist Gábor egészségfejlesztő mentálhigiénikus, szociológus a GASZI Újpalotai Család- és Gyermekjóléti Központ munkatársai beszéltek. Előadásuk arra világított rá, hogy a családi rendszer működése alapvetően befolyásolja a mentális egészséget, és gyakran generációkon átívelő hatásokkal jár.
A gyermekvédelem oldaláról Szurovecz Zsuzsanna, a Bokréta Lakásotthoni, Gyermekotthoni Központ és Általános Iskola munkatársa közelítette meg a kérdést. Sebek, amelyeket nem látunk. Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiatalok gyakran hordoznak magukban olyan láthatatlan lelki sebeket, mint a bántalmazás, az elhanyagolás vagy a veszteségek feldolgozatlansága.
– Sok gyermek olyan lelki sebekkel érkezik a rendszerbe, amelyek kívülről nem láthatók, mégis alapvetően meghatározzák a viselkedésüket és a jövőjüket – fogalmazott.
Külön aktualitást adott a témának, hogy a konferenciát az állami gondoskodásban élő gyermekek napján rendezték meg, október 7-én. A záró szakaszban ezért a gyermekotthonokban nevelkedő fiatalok helyzete is fókuszba került: Geist Gábor ismertette A legjobb verziója önmagamnak én vagyok című egészségfejlesztési és drogprevenciós programot, amely a fővárosi gyermekotthonok lakóit támogatja. A program újraindítását a Fővárosi Szociális Közalapítvány tette lehetővé.
– Ha ezek a gyerekek nem kapnak segítséget ahhoz, hogy kilépjenek azokból a mintákból, amelyek körülveszik őket, a problémák generációkon át újratermelődhetnek – hangsúlyozta.
Hozzátette: a prevenció nem csupán a szerhasználat megelőzését jelenti, hanem az önismeret, az önbizalom és a tudatos döntéshozatal fejlesztését is.
A konferenciát Gráczer Irma, a Göncz Árpád Szociális Intézmény igazgatója, a XV. kerületi KEF szakmai társelnöke zárta.
Az Együttgondolkodó Nap végére egyértelművé vált, hogy a lelki egészség kérdése nem kizárólag az egészségügy vagy a szociális ellátórendszer feladata. A XV. kerületben működő szakmai együttműködés éppen arra mutat példát, hogy a valódi eredményekhez párbeszédre, nyitottságra és közös felelősségvállalásra van szükség. Bár az előadások különböző témákat érintettek, közös üzenetük ugyanaz volt: az emberi kapcsolatok nemcsak megtartanak bennünket, hanem sok esetben a gyógyulás és a változás legfontosabb eszközei is.
