„Igazi tyúkanyó és energiabomba, mindenre van valamilyen praktikája” – fogalmazták meg a laudációban, miután Salánki Oxána átvette „Az Év Köztisztviselője” vándordíjat. Meghatódott, amikor megtudta, hogy egy esztendőn át ő lehet a díj birtokosa.
Különleges elismerés ez: 2002-ben alapították a XV. kerületben, amely a polgármesteri hivatal dolgozóinak szavazatai alapján érdemelhető ki. Salánki Oxánáról azt mondják, igazi csapatjátékos, akitől bárki kérhet segítséget, és kap is.
Végzettsége szerint közgazdász. Hat esztendővel ezelőtt került az önkormányzathoz rendészeti ügyintézőként. A térfigyelő kamerarendszerrel kapcsolatos feladatokat bízták rá: előkészítette a fejlesztéssel kapcsolatos beszerzéseket, felügyelte a kivitelezési, karbantartási és hibajavítási feladatokat, előkészítette a szerződéseket, de a beszerzési munkacsoportban tanácsadóként is tevékenykedett. Emellett a közterület-felügyelők intézkedéseit is feldolgozta. „Mivel korábban gazdasági társaságokban dolgoztam, ahhoz szoktam, hogy mindenhez kell érteni, legyen szó az ügyfelekkel való kapcsolattartásról, beszerzésről, jogi és gazdasági ismeretekről vagy problémamegoldásról” – emlékezett vissza arra az időszakra.
Sokan irigylik stressztűrő képessége miatt. Állítja: az ügyfelek nem tudják felidegesíteni. „Megpróbálom az ügyfél helyzetébe képzelni magam: én is örülök, ha a problémámat megoldják. Sokan nem szándékosan szabálytalankodnak, de fontos elmagyarázni, hogy miben hibáztak. Mindannyiunk közös érdeke, hogy szép és nyugodt környezetben éljünk. Külön öröm számomra, amikor egy idegesen reklamáló ügyfelet sikerül megnyugtatni. Nem ördöngösség, elég kedvesnek, türelmesnek és segítőkésznek lenni.”
Később egy átszervezés következtében az igazgatási osztályra került, ahol továbbra is a közterület-felügyelők feljelentési ügyeiben folytat le eljárást, de mára már az ipar-kereskedelemmel, a szálláshelyekkel és a rendezvényekkel kapcsolatos ügyeket is intézi. „A vállalkozók sokszor elvesznek a hivatali ügyek labirintusában, épp ezért személyre szabott útmutatást adunk annak érdekében, hogy mihamarabb megkezdhessék a szabályos működésüket.”
Saját bevallása szerint folyamatosan képezi magát, hogy eligazodjon a gyorsan változó jogszabályok között. Arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy a növekvő ügyszám ne menjen a minőség rovására. Kezdeményezi az informatikai rendszerek fejlesztését, kutatja annak lehetőségét, amivel automatizálni lehet a munkafolyamatokat.
Örök optimista – mondják rá, nem véletlenül. „Fiatal korom óta minden rosszban próbálom a jót meglátni: ha egy nyaraláshoz vezető úton órákat várakoztunk, csak arra tudtam gondolni, hogy biztos csodálatos helyre megyünk, ha mindenki oda tart. Az évek során talán sikerült másoknak is átadnom azt a szemléletet, hogy mindennek lehet örülni, csak találni kell rá egy jó okot-”
Meghatódott, amikor elmondták: kollégái ezúttal neki ítélték oda „Az Év Köztisztviselője” vándordíjat, amelynek 2027. július 1-jéig a tulajdonosa lesz. „Több osztállyal is van közvetlen munkakapcsolatom, kölcsönösen segítjük egymás munkáját” – mondta szerényen, hozzátéve, hogy a hivatalban nagyon sokan ismerik, és tudják, hogy segítőkészsége nem ismer határokat.
A vándordíj már a hivatali szobáját díszíti, de amikor átvette, magával vitte. Meg akarta mutatni a szüleinek, négy gyermekének és két unokájának, mert büszke arra az elismerésre, amit kollégáitól kapott.
