Információözön zúdul ránk a nap minden szakában, ebből az áradatból kell kiszűrnünk a számunkra releváns adatokat, valósnak gondolt tényeket. Minél több a forrás, számosabb a vélemény, ráadásul sokszor egymásnak ellentmondó, annál nehezebb a döntés.
Az idősotthoni létforma kapcsán is mindenkinek van véleménye, gondolatai, előítéletei, jó esetben saját tapasztalatból, kevésbé jó esetben hallottuk valamikor, valakitől. A sztereotípiák egyik sajátossága, hogy makacsul tartják magukat. Eltelik 10-20 év, fejlődik a technológia, változnak az emberi igények, elvárások, az előítéletek azonban nem és nem akarnak elmozdulni a holtpontról. Mintha következetesen eldöntöttük volna, nem adunk esélyt sem arra, hogy saját tapasztalatunk alapján megváltoztassuk, vagy hagyjuk megváltozni.
Egyik ilyen terület az idősotthoni életforma. Meggyőződésünk, hogy idősotthonba olyan emberek „dugják be” a hozzátartozójukat, akik nem akarnak vele foglalkozni, akik problémaforrást látnak az idősödő emberben. Elítéljük őket, pálcát törünk fölöttük, mert milyen ember az, aki egy zsúfolt, többágyas szobába engedi létezni a szüleit, nagyszüleit? Az idő megállt e fölött az elképzelés fölött, miközben az idősotthonok óriási léptekkel fejlődnek, rohamosan változnak. Az állami intézmények mellé felsorakoztak a magánkézben, és egyházi gondozás alatt működő otthonok. Mindegyik a saját tempójában változik, a formától elvárt fejlődésen megy keresztül, ahogy maga az ember, a társadalom, a családi kapcsolatok, az életmódunk is.
Akár akarjuk látni, tudni, akár nem, akár elfogadjuk, akár ragaszkodunk tántoríthatatlanul a berögzött sztereotípiákhoz, attól még az idősotthonok változnak. És ahogy egy kis családban is vannak nézeteltérések, egyet nem értések, más elképzelések, ki várhatná el, hogy ezekben az intézményekben soha ne forduljon elő ugyanez. Nem véletlenül jön itt most egy gasztronómiai kérdés: Készített már valaki olyan Halászlevet, ami mindenkinek egyformán ízlett, mindenki tökéletesnek látta? Senki nem tette szóvá, hogy miért nincs, vagy éppen miért van benne gyufatészta? Átpasszíroztuk? Miért igen? Miért nem? Ez csak pontyból van? Hol a süllő belőle? És a harcsa? Ugye!?
Az idősotthonok sokfélék, tulajdonosaikban, környezetükben, ellátásukban eltérések mutatkoznak, ahogy az okokban is, mely napjainkban arra ösztönzi az időseket, hogy beköltözzenek. Igen! Az időseket! Mert nem a hozzátartozó „dugja be” az idős embert ide-oda. Az idős emberek – ahogy a fiatalok is -, különböző élethelyzetbe kerülnek. A hozzátartozók külföldön élnek, dolgoznak, a társukat elvesztve magányossá válnak, szükségük van az állandó biztonságérzetre, legyen az fizikai vagy egészségügyi, közösséget, tartalmas mindennapokat kívánnak, szeretnék a takarítás, főzés, mosás, bevásárlás, hivatali sorban állás terhét letenni, mi több, nem akarnak teherré válni, meg akarják őrizni a szülő, nagyszülő, dédszülő státuszukat. És Magyarországon sok éve léteznek olyan idősotthonok, ahol mindezt megtalálják.
Amikor eldöntjük, hogy idősotthonba szeretnénk költözni, érdemes szétnézni ezzel a szemmel, megfontoltan, sok kérdéssel, igénylistával, a saját preferenciáink alapján. És meglehet, hogy lesznek apró súrlódások, felmerülő kérdések, de ezek két ember között is előfordulnak, nemhogy egy közösségben.
Az Olajág Otthonok célja, hogy lakói számára a lehető legjobb körülményeket, szolgáltatásokat biztosítsa, elfogadva, hogy minden idős más és más. Egyedi, értékes, pótolhatatlan. Az Olajág Otthonok törekszik arra, hogy az idősek változó elvárásainak megfeleljen, sokszor a változások elébe menjen fejlesztésekkel, projektekkel, együttműködésekkel. Ezek a törekvések biztosítják az itt élők fizikai és mentális jóllétének, elégedettségének fenntartását. Intézményi és szakorvosok, uszoda, sószoba, snoezelen szoba, terápiás foglalkozások (chikung, légzésterápia, hangtál terápia stb.), gyógytornászok, gyógymasszőrök, mentálhigiénés és egészségügyi szakemberek. Egyedi módon kialakított, rendkívül széles programszervezés, melybe beleférnek a generációs találkozások, az élethosszig tartó tanulás, a senior sportprogramok – petanque, örömtánc, jóga, nordic walking stb. – , az ismert előadók fellépései, a zenés, táncos rendezvények, a buszos kirándulások, a klubfoglalkozások.
Az Olajág Otthonok értékét a lakói és a dolgozói adják. A szakmailag felkészült, elhivatott kollegák. Lakók, akik élettörténeteket, érzéseket, tapasztalatokat hoznak, adnak át, célok, vágyak élnek bennük, melyek megélésében a közösség támogatására számíthatnak. Azok is, akik hőlégballonnal akarják meghódítani a kék eget, azok is, akik verset, könyvet írnak, és azok is, akik emberi beszélgetésekre, kapcsolódásra vágynak.
Az idősotthoni lét így alakul életformává, öngondoskodássá, méltóságban megélt időszakká, melyben az idősek megőrizhetik saját személyiségüket, identitásukat a hozzátartozóik számára is.
