A holokauszt áldozataira emlékezik a világ január 27-én. Auschwitz-Birkenau felszabadításának évfordulója nemcsak gyásznap, hanem figyelmeztetés is: kötelességünk megőrizni az emlékezetet, hogy a történelem legsötétebb fejezetei soha ne ismétlődhessenek meg. Rákospalotán idén különös jelentőséget kap az emlékezés, hiszen hatvan év után újra megnyílik a helyi zsinagóga.
A Régi Fóti út környékén minden bizonnyal feltűnést kelt majd, amikor megkezdődik az elhanyagolt, de annál jelentősebb történelmi épület felújítása. A rákospalotai zsinagóga 1927 óta volt a helyi zsidó közösség életének központja, és hamarosan ismét eredeti funkcióját betöltve várja a híveket. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetésével ugyanis új imahely és közösségi tér nyílik majd meg a régi falak között.
2025 októberében, Szukkot ünnepén tartották meg azt a sajtótájékoztatóval egybekötött avatót, amelyen Köves Slomó vezető rabbi bejelentette, hogy a zsinagóga több mint hat évtizednyi szünet után visszakapja eredeti szerepét, mérföldkőnek nevezve az eseményt. A projekt kormányzati támogatással valósul meg, és a tervek szerint 2026 őszére már rendszeres hitéleti eseményeknek adhat otthont.
Szent helyből raktár
Az épület belső tere az elmúlt évtizedekben teljesen átalakult: raktárként és műhelyként működött, a falakat zöld fém polcrendszerek borították, amelyek szinte teljesen elfedték az eredeti teret. Mégis megmaradt a tóraszekrény, amely most újra a közösségi élet központja lehet. A felújítás komoly munkát igényel, de a közösség tagjai bizakodóak: hamarosan ismét imádkozni lehet majd a régi falak között.
Rákospalotán évtizedek óta nem működött aktív zsinagóga, így a vallásukat gyakorlók a belvárosba vagy Újpestre jártak imádkozni. Az újranyitás ezért különösen nagy jelentőségű: sokak számára ismét elérhető közelségbe került a vallási élet. Vannak, akiknek nagyszülei még ide jártak, és régi fényképek is előkerültek a hajdani közösségi eseményekről.
Most, több évtized után az épület visszakapja eredeti funkcióját. A rákospalotai zsinagóga újjászületése nemcsak építészeti és vallási esemény, hanem szimbolikus üzenet is: a holokauszt borzalmai után a magyarországi zsidó közösség képes újraépíteni életét, megőrizve múltját és hagyományait. Az emlékezés és a remény egyszerre van jelen: miközben januárban a gyászra hajtjuk fejünket, Rákospalotán a Tóra hangja újra életet visz a falak közé, és a közösség tagjai ismét otthonra lelnek a saját zsinagógájukban.
A helyi zsidó közösség története
1857-től vannak adatok a helyi zsidóságról. 1898-ban alakult meg a Rákospalotai Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség. Az első zsinagóga a Kajár utcában állt, de ezt a közösség hamar kinőtte, így vált szükségessé egy nagyobb imaház építése. A nagyzsinagóga 1927-ben készült el, udvarán rituális fürdővel, amely megkönnyítette a vallási életet, hiszen az asszonyoknak többé nem kellett Újpestre vagy Pestre utazniuk.
A közösség az 1930-as években már több mint 2600 főt számlált, ám a holokauszt tragédiája a helyieket sem kímélte: alig háromszázan tértek vissza a deportálások és a munkaszolgálat után. A zsinagógát kifosztva találták, de 1948 őszére sikerült helyreállítani, és újra használatba venni. Az 1950-es években még mintegy háromszáz zsidó élt Rákospalotán, ám 1952-ben megszűnt az önálló hitközség. A nagyzsinagóga 1964-től az Országos Széchényi Könyvtár raktáraként, majd később könyvrestaurátor-műhelyként működött.
