A magyar kultúra napja alkalmából különleges, bensőséges hangulat lengte be a Csokonai Rendezvényházat: Udvaros Dorottya „Csend. Törékeny. Üres” című estje teltház előtt várta a XV. kerület közönségét. A nézők már az első percekben érezhették, hogy nem hagyományos irodalmi összeállításra érkeztek, hanem egyfajta közös, érzékeny utazásra Ady Endre és Pilinszky János világába.
A színművésznő korábban úgy fogalmazott: „Pilinszky és Ady azért zsenik, mert a saját problémáimat is segítenek más szűrőn át nézni.” Ez a gondolat az est minden pillanatában visszaköszönt. A versek nem csupán elhangzottak, hanem életre keltek Udvaros Dorottya interpretációjában – hol szenvedélyesen, hol egészen finoman, hagyva, hogy a csend is megszólaljon.
A produkció összművészeti élményt kínált: Seres Tamás rendező vetített képei és a váratlan zenei betétek – köztük akár a Red Hot Chili Peppers dallamai – új rétegeket nyitottak meg a versekben. A közönség gyakran hosszú másodpercekig csak figyelt, lélegzett, hagyta, hogy a képek és a szavak együtt dolgozzanak. A „törékeny” és az „üres” nem fogalomként, hanem érzésként vált jelenvalóvá.
Udvaros Dorottya hangsúlyozta: a két költő gondolatai nemcsak intellektuális, hanem mélyen érzelmi síkon hatnak. A teltházas est ezt látványosan igazolta. A nézők nemcsak hallgatták a verseket, hanem – ahogy a művésznő remélte – időt kaptak arra is, hogy magukban tovább vigyék őket. Sokan az előadás után is hosszan időztek a teremben, mintha nem akarnák megtörni a közösen megteremtett csendet.
A magyar kultúra napján a XV. kerület valóban ünnepelt: két óriási költő gondolatait, egy kivételes művész jelenlétét, és azt a biztos bázist, amelyhez – Udvaros Dorottya szavaival élve – mindig visszatérünk, amikor túl sok a zaj körülöttünk.
