Erasmus plusz ösztöndíjnak köszönhetően eljutottam Belgiumba, Gentbe. Itt gyönyörű, igazi belga őszi idő fogadott: eső, szél, borongós hangulat – de a város így is varázslatos volt. Az egyik legnagyobb élményem a De Centrale volt. Ez az interkulturális zenei és találkozóközpont a város egyik rejtett kincse. A De Centrale küldetése: művészeti híd építése különböző kultúrák között. A központ máig szoros kapcsolatot ápol a helyi török, szomáliai, afgán, cigány, portugál és bolgár közösségekkel, és
Az Erasmus+ utazások során Münchenből és Brüsszelből rengeteg jógyakorlatot hoztam magammal. A legjobban az a szemlélet ragadott meg, amely a gyerekeket érintő valós problémákkal foglalkozik – például félelem a sötétben, magányosság, kiközösítés. Brüsszelben a Gyerekmúzeumban egy egész szoba szólt arról, hogy két gyerekkarakter történetein keresztül kellett megoldást találni olyan élethelyzetekre, mint „testvérem születik” vagy „nincs barátom”. Fantasztikus élmény volt látni, milyen
Németországi utunk során megfigyeltem, hogy az egyszerű dekoráció mennyire fel tudja dobni, érdekessé tudja tenni a környezetet. A Frankfurti Botanikus kertben az egyszerű, de mégis színes őszi dekoráció vonzotta a szemet. Az Őszi Kézműves Alkotóház programunknál már használtam is ezt a tapasztalatomat figyelemfelkeltés céljából. Az esemény előtt a lépcsőfordulókba nagy sárga tököket és őszi díszítésű kosarakat raktunk. Ezt szeretném továbbfejleszteni Réka Belgiumból hozott ötletével, hogy
Az Erasmus+ mobilitás során különösen inspiráló volt számunkra az a program, ahol az apák és kisgyermekeik közösen, játékosan tölthetik el az időt egy támogató közösségi térben. A frankfurti Kiz Gallus közösségi házban működő „Apukák és gyerekek” foglalkozás valódi példája annak, hogyan lehet a szülő–gyermek kapcsolatot tudatosan, mégis természetesen erősíteni. A program egy tágas, világos, tükrös tornateremben zajlik, ahol az apukák érkezéskor maguk
A Marzahn-Hellersdorf-i Mobile Youth Center működésének megismerése perspektívába helyezte az ifjúsági munka mikéntjét. A koncepció egyszerű, mégis rendkívül hatékony: nem a fiataloknak kell eljutniuk egy intézménybe, hanem a szolgáltatás megy oda, ahol ők a mindennapjaikat töltik – parkokba, lakótelepekre, iskolák környékére, közterekre. A mobil egység nemcsak egy jármű vagy ideiglenes pavilon, hanem egy mozgó közösségi tér, amelyben játékokra, beszélgetésre, alkotásra és tanulásra egyaránt van lehetőség. A fiatalok
A berlini Roter Baumnál tett látogatásom során ismét megerősödött bennem, hogy a közösségi terek akkor működnek igazán, ha egyszerre tudnak befogadóak, rugalmasak és emberközeliek lenni élő találkozási pontként, ahol a kultúra, az oktatás és a közösségi részvétel természetes módon fonódik össze a mindennapokban. Különösen inspiráló volt látni, hogy a programok kialakításába aktívan bevonják a helyi lakókat is: nemcsak résztvevői, hanem alakítói is a közösségi
Látogatásom alatt a berlini Roter Baumnál különbözőbbnél-különbözőbb élmények, ingerek értek, amelyek mind-mind beindították képzelőerőmet és többször felvetődött bennem a kérdés: Mi lenne ha? Ezek közül szeretném megosztani az egyiket, amely az Anna Landsberger ifjúsági centrumhoz kötődik. Mégis, mitől lehet izgalmas egy ifjúsági központ? Attól, hogy eredetileg is erre a célra épült, nem egy örökölt, kiürült, kompromisszumokkal életre keltett épület, hanem egy tudatos, a tinédzserkor speciális igényeit kiszolgálni vágyó
November elején tett berlini látogatásom egy a tizenötödik kerületből, annak egyben kertvárosias, egyben lakótelepi eklektikájából megérthető, átélhető kerületbe vezetett. Marzahn-Hellersdorf és az itt, több helyszínen, főleg az ifjúsággal, de nem kizárólag velük foglalkozó Roter Baum szervezet hétköznapjaiba betekintve, még ha csak a kulcslyukon át belesve is, de egy inspiráló, hangsúlyait néhol az itthon megszokottól máshová helyező világ nyílt meg előttem. Működésük különböző partnerségeken nyugszik, legyen szó akár az ifjúságról,
Erasmus programunk keretében a Schloss Freudenberg látogatása különösen mély benyomást tett rám. A kastély és hatalmas parkja a természetművészetnek és az érzékelés pedagógiájának ad otthont. Ez az intézmény valóban az „érzékek iskolája”: minden részlete az emberi érzékszervek tudatosítását és fejlesztését szolgálja. A víz – a patak kanyarulatai, örvényei a kertben, a hangok sokfélesége (gongok, rézüstök, rezonátorok) a termekben nemcsak a vízre, hanem a testünkre is
Az Erasmus utazásunk keretében a müncheni Ökologische Bildungszentrum (Ökológiai Oktatási Központ) szintén maradandó élményt nyújtott. A létesítmény különböző kertrészletei szemléletesen illusztrálták a fenntarthatóság témáit. Különösen inspiráló volt az a tematikus ágyás, amely a táplálkozás és a természeti erőforrások kapcsolatát mutatta be. Egy parcellában például azokat a növényeket ültették, amelyekből egy tál bolognai spagetti alapanyagai előállíthatók: paradicsomot a szószhoz, bazsalikomot és oregánót az ízesítéshez,