Sokat hallottam a hamburgi szakmai látogatásaim során az alacsonyküszöbű szolgáltatás kifejezést. A németországi mobilitás során megismert kulturális központok mindegyikében közös volt, hogy a segítségnyújtáshoz, tanácsadás igénybevételhez nem szükséges előzetes bejelentkezés vagy regisztráció. Az alacsony küszöbű szolgáltatások itt azt jelentik: a támogatás elérhető, azonnali és személyközpontú megoldást kínál. Szinte minden helyszínen folyamatosan elérhetőek szociális szolgáltatások a teljes nyitvatartás alatt – nincsenek szigorúan vett, előre meghirdetett ügyeleti órák.
A Brügge-ben például egy külön szoba van azoknak, akik csak egy csendes beszélgetésre vágynak, és mindig van ügyeletes szociális munkás is a házban. Ez a helyiség nem rendelő, hanem egy meghitt, biztonságos tér. Az ilyen apró gesztusok – egy kanapé, egy meleg tea, egy figyelmes kérdés – óriási különbséget teremtenek a bizalom kialakításában.
A közművelődési intézmények is lehetnek ilyen helyek: kapuk, amelyek nyitva állnak azok előtt is, akik épp betérnek, mert szükségük van közösségre, támogatásra, egy jó szóra. Hamburg megtanított arra, hogy a valódi nyitottság a folyamatos jelenléttel és a figyelemmel kezdődik.