November elején tett berlini látogatásom egy a tizenötödik kerületből, annak egyben kertvárosias, egyben lakótelepi eklektikájából megérthető, átélhető kerületbe vezetett. Marzahn-Hellersdorf és az itt, több helyszínen, főleg az ifjúsággal, de nem kizárólag velük foglalkozó Roter Baum szervezet hétköznapjaiba betekintve, még ha csak a kulcslyukon át belesve is, de egy inspiráló, hangsúlyait néhol az itthon megszokottól máshová helyező világ nyílt meg előttem.
Működésük különböző partnerségeken nyugszik, legyen szó akár az ifjúságról, akikkel és akiknek folyamatos a kommunikáció. A választás szabadságának kontrollált, de náluk hagyott lehetőségével szerveződnek számukra foglalkozások, programok ezzel teremtve értékeket és élményeket.
Vagy legyen szó a nemzetköziségről, melyet különböző, országhatárokon átívelő együttműködések keretében ápolnak, fejlesztenek és amelyek akár a munkatársi hálót bővítik, frissítik Európa legkülönbözőbb szegleteiből befogadva a korábbi közös munka alapján megismert, a szervezet értekeihez kapcsolódni képes nyitott embereket, akár új, adaptálható ötleteket adnak.
Melyek közül számomra a legkülönlegesebb egy Romániából az ottani partnertől kölcsönzött ötletmorzsa. Ennek veleje különféle mobilitási eszközök alkalmazása a közösségi munkában, jellemzően lakótelepi környezetben. Akár egy furgonnal, akár egy emberi meghajtású biciklivel, akár egy hajóval, de eljutnak a közösség tagjaihoz. Fiatalokhoz, idősekhez egyaránt és ezzel befogadó házaikon túl is képesek alternatív megközelítést (szó szerint is) elérhetővé tenni.
Remélem, sőt hiszem, hogy akár a fenti ötlet, akár az általam átéltek közül valamely más is megtörhet a Csokonai szakembereinek szakértő prizmáján és nem pontosan a berlini színekben, hanem kicsit másként, de legalább olyan fényesen világíthatnak a tizenötödik kerületi közösségekre.