Erasmus-projektünk keretében Frankfurtban, a Gallus Gartenben jártunk, ahol Jessica Wiegand közösségépítő és edukációs munkáját ismerhettük meg. A közösségi kert különlegessége abban rejlett, hogy nyilvánosan bejárható volt. Bár a parcellák névhez kötöttek, a növények nem feltétlenül saját fogyasztásra, hanem ismeretterjesztés, megismertetés, bemutatás „céljából” nőttek, persze kóstolóként is. Bárki szedhetett belőlük. A kert elsődleges célja nem az önellátás, hanem a közösségi funkciók erősítése volt: a kapcsolattartás, az együttműködés, a társas és egymást segítő kapcsolatok, valamint a közösségi beszélgetések színteréül szolgált.
A kert edukációs funkciókat is betöltött. Méhlegelőként, gilisztakomposztáló-bemutatóhelyként, zöldtető- és gyógynövénybemutató-kertként, valamint a biodiverzitás fontosságára rámutató kisléptékű tanösvényként is működött. A Gallus Garten két sorház közötti zöldfelületén íves, vadvirágokból álló kiültetést alakítottak ki, amelyet nyáron nem kaszáltak, így beporzó és rovarbarát élőhelyet teremtettek. A sík terep enyhe dombosításával a gyerekek számára játékos, dimbes-dombos teret hoztak létre, amely a mellette található természetes játszótérhez kapcsolódott.
A természetes játszótér fogalma itt különös jelentőséget nyert. Sok helyen láttunk fából készült játszótereket, amelyek a természet élményét hozták vissza a városi környezetbe. A játékelemek között hatalmas kövek is helyet kaptak: rajtuk járva, ugrálva és mászva a gyermekek idegrendszere és egyensúlyérzéke természetes módon fejlődhet. Ilyen környezetben a kockázatkezelés, a csúszós, kemény felületek megtapasztalása és a biztonságos cselekvések megtanulása is a játék részévé válik. A kert határát gallyakból készült kerítés – egyféle „garád” – alkotta, amely rovarok, sünök és gyíkok számára biztosított menedéket, ezzel is támogatva a biodiverzitást.
Munkám szempontjából legfontosabb tanulságként az edukációs funkciók szélesebb körű alkalmazását emelném ki. A fenntartható jövő képét nem csupán előadásokon,hanem közösségi akciókon, diákok és idősebbek bevonásán, képes információs táblákon, jelképes tanösvényeken keresztül is szükséges közvetíteni. Terveim között szerepel, hogy a Pestújhelyi Közösségi Ház udvarán megvalósítsuk a már régóta tervezett „Érzékelés kertjét”, amely a természethez való kapcsolódást élménypedagógiai módon erősítené.