Erasmus programunk keretében a Schloss Freudenberg látogatása különösen mély benyomást tett rám. A kastély és hatalmas parkja a természetművészetnek és az érzékelés pedagógiájának ad otthont. Ez az intézmény valóban az „érzékek iskolája”: minden részlete az emberi érzékszervek tudatosítását és fejlesztését szolgálja.
A víz – a patak kanyarulatai, örvényei a kertben, a hangok sokfélesége (gongok, rézüstök, rezonátorok) a termekben nemcsak a vízre, hanem a testünkre is hatással vannak. A fény és árnyék játéka, az optikai illúziók bemutatása, a színek egymásra hatása mind a látás érzékelésének tudatosítását célozzák. A sötétség élménye is különleges: egy teljesen sötét alagútban, illetve a „sötét étteremben” a látás hiányában más érzékeink élesednek ki – megtanulunk hallani, tapintani, figyelni.
A kastély nagytermének ablakában különleges megoldással méhbejáratot alakítottak ki, így a látogatók közvetlen közelről figyelhetik a méhek mozgását, munkáját és zsongását a beltéri, átlátszó kaptárban.
A parkban több száz méter hosszú mezítlábas ösvény vezet a hatalmas fák között: a hideg vasrúd, a mohás farönk, a fakockák és más természetes anyagok váltakozása érzékszervi felfedezésre ösztönöz. Az ösvény a tájra nyíló mezőn ér véget, ahol egy hatalmas hinta kínál felemelő kilátást és játékos szabadságélményt.
A Schloss Freudenbergben szerzett tapasztalatok alapján célom, hogy helyi szinten is kialakítsunk egy élményalapú érzékelő sétányt, amely fejlesztési céllal a pestújhelyi kismamák és gyermekeik számára kínálna közös felfedezési lehetőséget. A növények tapintása, illatok, rovarházak megfigyelése, a méhek zsongásának meghallgatása és az illatos fűszernövények simogatása mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az érzékelés élménye – egyszerűbb, de mégis hatásos formában – a mi művelődési házunkban is megvalósuljon.