Ady Endre (1877 – 1919)

„Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga”

(Ady Endre)

Ady Endre 1906-os Új versek kötete a modern magyar költészet nyitánya volt. A kor szellemi-irodalmi életében forradalmat csinált. Az új iránt fogékony, művelt olvasók körében nagy sikert aratott, de a róla szóló vélemények alapvetően megosztottak voltak. Sokan kritizálták, támadták. Zavarba ejtően új volt Ady verseinek kendőzetlen őszintesége, ciklusokba rendezésének módja, sorainak dallama, ritmikája, valamint a művekben felsejlő lírai én karakteressége, a megnövesztett küldetéstudat, a változást akaró hang. Babits szavaival: „lázadó magyar dac”. Szimbólumai sejtetőek, utánozhatatlan vershangulatot teremtenek. Nagy témái a „Ki vagyok én?” kérdésének jegyében: művészi sors, hitvallás, látomásszerű tájversek, magyarság-, létharc-versek, háborúellenes és szerelmes versek.

Ady felszabadító módon hatott kortársaira. 1908-ban megindult a Nyugat folyóirat, melynek vezéregyénisége volt. „Címem halálomig, vagy a Nyugat haláláig a Nyugat.” – írta. Ugyanebben az évben megjelent A Holnap is, a modern magyar költők antológiája, benne Ady számos remekművével. 

Ady művészete nagy hatással volt a későbbi magyar költészetre, többek között József Attilára, Szabó Lőrincre, illetve Pilinszky Jánosra is, aki így nyilatkozott róla: „Számomra Ady a legjelentősebb modern magyar költő…Közvetlenül vagy közvetve szinte valamennyiünkben benne él.”

Szöveg: VerShaker
Szakmai lektor: G. Tóth Franciska